"A csalódást keltő WrestleMania!" - Az elemzésből lett vélemény.

Egy hét eltelt a WrestleMania 33 óta és csak most jutottam oda, hogy leírjam a saját személyes véleményemet a gáláról, amelyet már hétfőn a facebookon beharangoztam nektek. Először egy szokásos elemzést akartam írni, de rájöttem, hogy felesleges, így nem is fogok végig menni minden mérkőzésen több mondattal, inkább egy átfogó véleményt írnék. Az írásomat elsősorban egy rajongó szemszögéből kell értelmezni, mert nem szeretnék szakértősködni, hiszen én nem vagyok szakértő csak egy nagyon kíváncsi rajongó, aki arra vetemedett, hogy másfél éve létrehozta ezt az oldalt. De azért néha megpróbálok segíteni nektek, hogy ti is rájöjjetek néhány dologra, mint például, hogy mit és miért csinál a WWE egy-egy adott esetben.

Hétfőn jutottam oda, hogy megnézzem és rögtön a main cardal kezdtem tehát nem tudtam semmit a Kick-Off Show eredményeiről, így hát egészen az utolsó négy mérkőzésig nálam az egyik legjobb WrestleMania volt, amit eddig láttam, de a három "főmeccs" után bebizonyosodott számomra, hogy ez az egyik legrosszabb főleg azután, hogy megtudtam a pre-show eredményeit is. Minden adást és gálát egy rajongó fejével tekintek meg, hiszen szeretném élvezni a terméket és ha gondolkodni próbálnék egy-egy adás során, hogy vajon ez miért volt, akkor nem élvezném az adásokat. Szóval mint sok rajongónak feje az enyém is eldurrant a műsor után, sőt már azon is elgondolkoztam, hogy befejezem az egész pankráció követését, mert két kedvencem is elmegy, a többi dolog meg egyszerűen szánalmasan gyenge vagy unalmas és az egész termék 2015 vége óta gurul a leejtőn  az én szememben. Persze aztán megnyugodtam és folytattam a munkámat is az oldalon. Azért a tavalyi mániát ez rendesen túl szárnyalta, bár nekem az akkor tetszett, de nem volt valami erős cardja. Ennél pedig nyilván voltak jóval gyengébb Mániák is, így nem fogom lehúzni az egészet.

A cirkálósúlyú divízió engem annyira nem érdekel, mert már majdnem  az egész adás repkedő kis emberekről szól vagy mindenféle kaszkadőr mutatvány bemutatásáról, így nekem mindegy volt, hogy Neville címet véd vagy Aries övet nyer. A divízió nálam idő spórolás szempontjából rendre pörgetésre kerül. Az André the Giant Memorial Battle Royal végeredménye értékelhetetlen ezzel a Jobber Rawley győzelemmel. Sem Strowman, sem Big Show nem nyerhetett, mert a szervezet szerint az túlságosan is kiszámítható...ők tudják ezzel azt érték el, hogy Big Show még frusztráltabb legyen, Strowman pedig egy kicsit sérült karakterű, főleg azután, hogy a RAW-n csak azért jött be, hogy szemben álljon Lesnarral aztán nyuszisan elhátráljon a fenevad suplex citys nézésétől. Az eddigi négy Battle Royalból ez volt a legrosszabb. Az Interkontinentális meccsel az a bajom, hogy a Pre-Showra került, aztán ez látszott is a meccsen. Corbin így nem lehetett bajnok, nem kapott WM momentumot, az meg vicces, hogy a szeptemberben még WWE Bajnok Ambrose ide süllyedt a cardon.

A Shane kontra Styles meccsel semmi bajom nem volt, nagyon jól összerakták, egy kicsit féltettem Shanet, de a botchai ellenére megúszta sérülés nélkül. Az Owens kontra Jerichoba sem tudok belekötni, így volt jó. A női meccs már előrevetítette, hogy valami itt gyengén fog elsülni. Számomra a meccs csalódás Sasha korai kiesésével, hiszen rajongója vagyok másrészt nem mertek vele váratlant húzni. Én vártam a heel turnt, ideje lett volna már, de végül Bayley övet védett Charlotte-tal szemben, aki varázslata véget ért. Megjött a Hardy Boyz, mint sejtettük és rögtön leakasztották a tag team öveket. Mondanom sem kell, hogy boldog voltam és maga a meccs is jó volt, ez mindenképp kárpótlás volt az este hátralevő részéért. A Cenaék meccsébe sem kötök bele, ennyit vártam, a végeredmény sem volt számomra meglepetés, a végén John megkérte Nikki kezét amellyel egy nagy pillanatot teremtettek ráadásul másnap az összes bulvár lap erről írt. Azt gondolom, hogy Miz ezért a heel munkájáért megérdemelne már egy WWE Bajnoki futást. A Triple H vs. Seth Rollins egyértelműen az este mérkőzése volt és számomra ez a valódi main event. Rollins kiválóan eladta a sérült térdét, Hunter pedig még 47 évesen is csodálatos. Itt húznék egy képzeletbeli vonalat, mert egy kis túlzással nekem eddig tartott az idei Mánia.

A WWE Bajnoki Címmérkőzés számomra is egy hatalmas csalódás, bár a tavalyi meccsük előre vetítette, hogy most sem lesz majd élvezhető, a történet kiváló, de a meccseik rendre gyengék és talán nem kellett volna Brayről ilyen korán levenni azt az övet. Csak 10 perc volt és ezeket a kukacos részeket továbbra sem értem, inkább jött volna Sister Abigail. Nekem ez az est csalódása.

A Lesnar vs. Goldberg mérkőzésnek igazából csak a végeredményével van nagy bajom, hiszen én Goldberg rajongó vagyok és kiszámítható volt a végeredmény. A meccs éppen nem volt 5 perc, de kiváló volt, verte mindkét előzőt amit egymással vívtak, ide pont az kellett, hogy egymás befejező mozdulataival dobálózzanak. Az viszont csalódás, hogy rögtön egy F5 után vége lett Billnek, hiszen Lesnarnak 4 spear és egy Jackhammer sem hatott, persze voltak suplexek, de akkor is egy Goldberg volt az ellenfél és nem egy jobber. Igazából azzal, hogy Lesnar nyert nem volt értelme az elmúlt hónapoknak, hiszen a Survivor Seriesen történt Lesnar vereséggel úgy véltem, hogy vége a karakternek, amelyet érzésem szerint túl toltak, hiszen verhetetlen volt és hiteltelennek tűntek az ellenfelei. Persze nem ez történt és még jobban megerősödött ez a karakter a győzelemmel, ezért bajnokként nem is fog szerepelni, mert a jelenlegi új generációból nincs hiteles ellenfele csak Strowman vagy Reigns, egyszerűen egy 180 centis indy stílusban birkózó pankrátort nem lehet ellene küldeni, ilyen formában. Azt is gondolom, hogy ezzel egy kicsit sérült Goldberg renoméja. Azt pedig szánalmasnak tartom, hogy egy világbajnokot hetekig ne lássunk egy már így is szenvedő RAW-n.

A SmackDown Női meccséről igazából beszélni sem kéne, mert arra sem méltó, kár volt kikönyörögni azt, hogy ide kerüljenek a Kick-Offról, az Interkonti meg is itta a levét...

A Reigns vs. The Undertakerről az a véleményem, hogy méltatlan volt így visszavonulnia, nem azért mert vesztett, hanem azért mert már öreg és nem tudott olyan meccset játszani ami méltó lett volna hozzá. Nyilván Reignsszel nem is tudott volna, ha a teljesen rendben lett volna a teste, inkább Cena vagy Sting ellen kellett volna búcsút intenie már tavaly, amikor még nem volt műtéte és mozogni is tudott. Egyébként az lett volna a legjobb, ha már egy Michaels vagy egy Triple H elleni vereséggel távozik vagy egyszerűen Lesnar Streak megtörése után nem kellett volna többet visszatérnie, hanem ugyan azt kellett volna bejátszania mint most, hogy leveszi a kesztyűit, a kabátját és a kalapját. Arról nem Reigns tehet, hogy ő volt az áldozat, aki végleg nyugdíjba küldte a Halottember, csak ez a face Roman karakter, akit majdnem mindenki utál nem volt a legjobb választás, főleg akkor ha nem lesz meg a várva várt heel turn, egyébként Reigns még profitálhat ebből, itt minden a kreatívokon múlik. Megkönnyeztem Taker búcsúját. még úgy is vartalanul ért, hogy gyakorlatilag sejteni lehetett az eljövetelét, bántott az, hogy nem egy nagy név vagy egy "érdekes" feltörekvő tehetség ölte meg végleg ezt a karaktert és az is, hogy a Deadman nem tudott egy jó meccset lerakni az asztalra, de mindenképp megakarta csinálni így félig sérülten is, amely nagyon tiszteletre méltó mint az egész pályafutása. Ettől a meccstől ugyan úgy az egyik legnagyszerűbb előadó maradsz a szememben, ég veled The Undertaker!

A gála értéke nálam: 5/3